 |
Szeresd önmagad mi segítünk / Blog avagy NYERTESEINK HISZ VÉGIG CSINÁLTÁK! / Konczné Gombkötő CsillaKonczné Gombkötő Csilla Előtte
Utána
becenév:Csicsu Szeged, 39 éves Anyuka „állítólag a nők negyvenévesen koruk után virágzanak ki igazán. Decemberben én is betöltöm ezt az életkort, kíváncsi vagyok, milyen virág lenne belőlem, ha egy kis rásegítés is érkezne…” Előtte
Utána
Előtte
Utána
Csicsu video blogja...katt ide 2009.04.17 "Nagy fába vágtam a fejszémet. Át fogok alakulni, melyhez orvosi és más szakmai, na meg sorstársi segítségre is számíthatok. Hogy mi vitt erre a lépésre? Azt nem írhatom, hogy mert boldogtalan lennék a mostani bőrömben, vagy nincs elég önbizalmam. Sosem voltam csontkollekció, de életem fő művének, azaz a szuper kisfiamnak megszületése súlyos következményekkel járt: majd húsz kiló plusz, a már korábban, a szimpla, boldog házassággal felszedett 10 mellé. Két évvel ezelőtt már elindultam a jó úton, volt egy szuper személyi edzőm, aki szigorú volt, de igazságos. Az ő közreműködésével 10 hét alatt megváltam 8 kilótól, s az értékelhetetlen edzettségi kategóriából a nagyon jóig sikerült fejlődnöm. Csak aztán a kezdeti sikerek kissé elkényelmesítettek, meg jöttek az egyéb, fontosabb, feladatok. Az edzőm meg ment, a város legtávolabbi csücskébe. Az edzéseket ugyan folytattam önállóan, de nem volt, aki megdorgáljon, ha nem tartottam be a helyes táplálkozás szabályait. Egy hónappal ezelőtt találkoztam a Feeling Center és a Rádió 88 felhívásával. Ritkán utazom villamossal, a járműreklámra meg még ritkábban szoktam figyelni. Biztos voltam benne, hogy most nem véletlenül vettem észre. Ezért aztán nagyon meg sem lepett, hogy bejutottam a csapatba. De természetesen nagyon örültem, mert sokat várok az elkövetkező 3 és fél hónaptól, de leginkább magamtól. Már túl vagyunk az orvosi vizsgálaton, ami igazolta, hogy bátran belevághatok én is, meg a társaim is a programba. Így izgatottan várom, hogy megismerkedhessem közelebbről az egyes programelemekkel, amiben azért jócskán lesz olyan, amiben eddig még nem volt részem. Azt mondják, a nők negyven felett újra kivirulnak. Jövőre már én is annyi leszek. Nagyon érdekel, milyen virágszál is lesz belőlem…" Folytatom….. 2009.04.23 A küzdelem megkezdődött! Nemes vetélkedés vette kezdetét, melynek során le kell győznünk a régi rossz szokásokat, az elkényelmesedett életmódot, az eddigi halogató taktikát. Nagyszerű dolog, hogy ebben a harcban kiváló szakembereken túl egymásra is számíthatunk, hiszen az összegyűjtött és egymással megosztott tapasztalatok sokat segíthetnek, még akkor is, ha nagyon különbözőek vagyunk. Az már most is látszik, hogy elég sokféle célok vezérelnek bennünket. Bízom benne, hogy ezeket a célokat kivétel nélkül el fogjuk érni, s nem csupán esztétikailag, de lelkiekben és egészségi szempontból is győztesen kerülünk ki ebből a harcból. Ami az én első csatámat illeti, tegnap került rá sor, s okozott némi meglepetést. Életmód-tanácsadónk javaslatára részt vettem a szerda esti „Duci tornán”. Gyorsan el is oszlott az a tévhitem, hogy ez valami nagyon kíméletes, egyszerű kis mozgásforma, melyen kizárólag XXL-es emberkék vesznek részt. Csapattársam, Györgyi, aki már részesült e földi élvezetben, felvilágosított, hogy kemény egy óra áll előttem, hamarosan bebizonyosodott, hogy ez valóban így van. Vera, az edzőnk, valami hihetetlen energiával megáldva diktálta a tempót. Bár korábban sportoltam, ilyen jellegű mozgásban még nem volt részem. Számomra csak a tévéből ismert mozdulatok következtek, ütemes zenére, katonás utasításokra. Ha eddig azt hittem volna, hogy ritmusérzékem tökéletes, rejtett tánctehetség vagyok, továbbá mozdulataimból süt a nőiesség, akkor ez lett volna a kijózanodási pont. Mivel ilyen téveszmém nem volt, ezért viszonylag könnyen feldolgoztam a tévedésemet. Átfutott az agyamon, hogy nem véletlenül vagyok első alkalommal ilyen tornán. Sőt, lehet, hogy ez volt egyben az utolsó alkalom is. Mégis csak a kardiogépek passzolnak jobban az egyéniségemhez! Ettől függetlenül sikeresen végig küzdöttem a programot, időnként jót derülve saját ügyetlenkedéseimen. (Mire jó a tükör a falon!) Edzés végén dicséretet kaptunk, s optimista edzőnk megnyugtatott, ha most úgy is érzem, hogy ez a fajta torna nem az én világom, hát majd az lesz! Ma reggelre rettenetes izomlázra számítottam, ám ez elmaradt. (Cseppet sem bánom). Velem született optimizmusom azt sugallja, ez nem azért van így, mert nem jól végeztem a gyakorlatokat, hanem mert maradt még egy kiskanálnyi a hajdan volt edzettségemből. Folytatom… 2009.05.03 Ismét eltelt egy hét, s talán kedves csapattársaim nevében is mondhatom, a vállalkozási kedv cseppet sem apadt, sőt! Nagyot lendített rajta mondjuk, az a szombati limuzinos kirándulás a Maty-érre. Végül is, nem mindennap adatik meg az ember életében, hogy egy ilyen autócsodában villantson! Nem mellesleg még jót beszélgettünk is egymással, ami nagyon hasznos, hiszen sokkal több tapasztalathoz jut így az ember, mintha egyéni partizánakció keretében venné fel a harcot a zsírpárnákkal és egyéb leküzdendő akadályokkal. A hétvégi lazulás után beindultak a gőzhengerek. Hétfőn megismerkedtem az infraszaunával. Korábban nem volt még egymáshoz szerencsénk, finn szaunában is csak egyszer fordultam meg. Az infraszauna igen kellemes élmény volt, bár jó meleg volt odabenn, egyáltalán nem vette igénybe a szervezetemet, a kezelési idő végével teljesen felfrissülve távoztam, remélhetőleg sok-sok méreg és salakanyagot távozásra bírva. Ezután következett a ráhangolás Vera tornaórájára a vacustep gép segítségével. Mindössze 10 perc, ami bizony kicsit az örökkévalóságnak tűnt. A gép maga sokban hasonlít az általam már jól ismert ellipszis-trénerhez, ámde összekombinálva a vákuum erejével legalább háromszoros erőkifejtést igényel. Külsőre leginkább egy lószállító járműhöz hasonlít, igen muris, de ahogy a „szoknya” légmentesen lezárja a kedves páciens alsó testtájékait, s elindul az edzés, már semmi nevetséges nincs benne. A 10 perces edzés viszont garantáltan felér fél óra izzadással a hagyományos szerkezeten. Figyelem! Kisportoltabbak pedig a lépésgyorsaságon és a vákuum erején is állíthatnak, határ a csillagos ég! Kellemesen bemelegedve már meg sem kottyant a „szokásos” ducitorna. Bár a lépéskombinációk továbbra is erőteljes kihívást jelentenek számomra, a súlyzós rész egy kicsit kárpótolt a kínokért. A hét folyamán megismerkedtünk az arctorna néhány elemével is. Korábban a tévén keresztül már találkoztam ezzel a dologgal, most létrejött a személyes találkozó is. Nagyon érdekes dolognak tartom, hogy szike, és botox nélkül jelentős javulást lehet elérni az arcbőrön és a nyakon is (ügyes harcmód toka ellen is!!!) A Feeling Center egyik kozmetikusa pedig 3 féle testkezelés élményét nyújtotta át számomra, bioderm, sp3 és cellsonic a rejtélyesnek hangzó szavak. Ezekről korábban soha nem hallottam, s igen érdekes tapasztalatot jelentettek számomra. Róluk majd legközelebb.
(Folytatom…) 2009.05.11 Múlt héten a testkezeléseknél hagytam abba a beszámolómat, innen folytatom most. Társaim tapasztalatai igen sok hasonlóságot mutatnak az enyéimhez. A legkellemesebbnek a cellsonic bizonyult, amely ultrahangos zsírbontást végez. Ennek használata csak annyiban „megterhelő”, hogy az első kontaktnál kissé hidegek azok a lapok, amit a kritikus részekre elhelyez a gépet kezelő kozmetikus. A kezelés ideje viszont tökéletesen alkalmas a relaxációra, érdekes módon, a gép működése közben a tücsökciripelésre emlékeztető hangot ad. Mindezek mellé ott a gondolat, hogy a „fáradságos” munkával felépített zsírpárnáktól lágy zenére, ellazultan heverészve lehet érzékeny búcsút venni… Van azért keményebb meló is! Az sp3 már egy picit férfiasabb megoldásnak bizonyult. A testre illesztett tappancsok enyhe elektromossággal stimulálják a kényes részeket. Ahogy a gép kezelője növeli az erősséget, a relaxáció hirtelen átcsap valami másba. Nehéz megfogalmazni az érzést, mindenesetre a zsírsejteket azért jobban megviselte, mint engem. A bioderm készülék a zsírsejtek közötti kapcsolatot rombolja szét, vákuum segítségével. Ez komoly fizikai munka, főleg a kozmetikusnak. A harang formájú kellékeket először a hason, majd a lábakon, végül a karokon mozgatta Rita, leküzdve a szívóerőt, amivel a „harangok” kapaszkodtak a kritikus részekbe. A relaxációtól ez a kezelés is messzebb van, de meg kell mondanom, sokkal rosszabbra számítottam. A legfájóbb pont a kar belső részénél, (ahol viszonylag vékony a bőr) volt. Ezt az árat viszont készséggel vállalom azért, hogy eltűnjenek a felesleges „hurkák”. Érdekes módon, a kezelési idő felénél pokoli éhség tört rám. Szerencsére, mire hazaértem, sikerült magam meggyőzni, hogy ne tegyem tönkre a kezelés eredményét, holmi nassolgatással. Az e heti programomat kissé átírta kisfiam torokgyulladása, épp a testkezelések napján nem tudtam megoldani az elhelyezését, beteg gyereket felelősségteljes anyuka nem visz játszóházba, még ha az apróság állítja is, hogy kiválóan érzi magát… Tornázni, infra-szaunázni, viszont voltam. Csakúgy, mint a természetgyógyásszal való találkozón is. Márta doktornővel átbeszéltük a legfontosabb kérdéseket az egészségi állapotommal kapcsolatban, s a beszélgetés alatt kaptam 2-2 akupunktúrás tűt is a fülembe, immunerősítés céljából. (A kisfiam gégegyuszija már épp kezdett volna bennem kibontakozni, így kapóra jött a kezelés.) A mai nap folyamán még egy ifra-szauna és egy KRT (kritikus részek tornája) vár rám (has-tor-potroh+combi). Ilyen tornán még nem voltam, kíváncsian várom, fogom-e bírni a gyűrődést? Folytatom…
2009.05.16 Örömmel jelenthetem, sikeresen lezajlott a múlt heti KRT program. Azt is mondhatom, kimondottan élveztem a tornát! Az edző ugyan feszített tempót diktált, de remekül követhetők voltak az utasítások, melyek végrehajtását csak egyes izomcsoportok végzetes edzetlensége akadályozta. Azért mindannyian végigharcoltuk a foglalkozást. Óra után a bíztató szavak kifejezetten jól estek. Lehet, hogy mégsem vagyok kétballábas…?Ezen a héten már nem került új programelem a repertoárba, a Vacusteptől az arctornáig már minden foglalkozás ismerős volt. Tegnap már kisfiam is nagyon örült annak, hogy az anyukája belekezdett ebbe az akcióba. Nem volt ugyanis más megoldás a gyerekelhelyezésre, hát játszóházi programot kapott az apróság addig, amíg mi szorgosan tornáztattuk arcizmainkat. Mit ne mondjak, nem is akart onnan hazajönni, annyira élvezte. Sajnos, a mai testkezelésről le kellett mondanom egészségügyi okokból, de szombaton még vár ránk egy közös sóbarlangozás. Mindannyian együtt leszünk, lehetőség nyílik újabb tapasztalataink csereberéjére. Folytatom… 2009.05.22
Szombaton kellemes kis bandázást folytattunk, a sóbarlangban jöttünk össze, kötetlen beszélgetésre, kis tapasztalatcserére. Nagyon örültem, hogy van rá lehetőség, hogy szinte teljes létszámba összejöjjünk, mert ugyan van közös programunk, pl. az arctorna, de ugye, akkor vajmi kevés társalgásra nyílik mód…Mivel a gyermekfelügyeletet más módon nem tudtam megoldani, ezért kisfiam is elkísért. Ő is nagyon élvezte a programot, a dönthető nyugágyakat, a barlangban fellelhető gyerekjátékokat, a nyugodt félhomályt, s persze, főleg a remek levegőt. Allergiával küzdő társunk, Györgyi boldogan mesélte, hogy elhagyhatta a gyógyszereket, összes mellékhatásukkal együtt, a rendszeres sóbarlangozás hatására. Szerencsére mi nem vagyunk allergiások, de ennek ellenére nagyon jól esett az ott tartózkodás, kisfiam mai napig kérdezgeti, mikor megyünk legközelebb! A hétfő nap már a zsírégetés jegyében telt. Először KRT órán vettem részt, ami most sem volt szanatórium: szakadt rólam a víz és sercegett a zsír! ÉS RETTENETESEN JÓL ESETT!!! A tempó ismét erőteljes volt, instruktorunk időnként megkérdezte: „Csajok, bírjátok még?” A kissé elfúló hörgések és sóhajok után persze, csak azért is csináltuk tovább. A jól végzett munka jutalma fél óra infraszauna volt. Majd némi pihenés után még egy órát kardióztam. A hét legnagyobb élménye számomra a szerdai találkozó volt Mártikával, a természetgyógyászunkkal. Megint kaptam a fejfájásom ellen ható tűket a fülembe, s közben megvitattuk az élet dolgait. Mivel végzett, és egyre többet gyakorló agykontrollos vagyok, ezért nagyon közel állnak hozzám azok a dolgok, amiket a doktornőtől hétről-hétre hallok. S vicces, de annyira kézenfekvő tényekről beszélgetünk, amiket egyébként hajlamosak vagyunk nem észrevenni. Annyi apróság van, ami szebbé és kiegyensúlyozottabbá teheti a napjainkat. Örömmel tölt el, hogy ezeket ismét segít valaki felszínre hozni. Úgy is fogalmazhatnék, hogy Márta doktornő a mi természet és lélekgyógyászunk egyben! (Nem mellesleg, mintha sokkal ritkábban fájna a fejem is.) (Folytatom…) Csicsu
2009.05.29 Sziasztok! Ma rendkívül jeles nap van számomra, ugyanis ma van a házassági évfordulónk, sőt, ma lenne a szüleimé is, ha édesapám még köztünk lehetne. Az idei ünneplés egy kicsit más lesz, mert már nem a habzsi-dőzsis vacsoráról fog szólni, annál inkább Vera (aerobic-edző) által javasolt fehérje turmixról. Természetesen az is szigorúan 19 óra előtt! Szakértők a 18 órát szokták javasolni, de ennyi engedményt csak tehetünk, tekintettel a nyári időszámításra… Az elmúlt egy hét legjobb része talán a pénteki „pozitív gondolkodás” összejövetel volt. Bár én eredendően optimista vagyok, mégis nagyon hasznos volt és tanulságos, mert érdekes tényeket tudtunk meg egymásról, talán még magunkról is. Jó kis csapatot hozott össze a sors, a közös foglalkozások után sokszor együtt maradunk beszélgetni, feltéve, hogy nem kell valamelyikünknek rohannia valahová. A hét további programjai 4 edzés+4 vacustep, 2 infraszauna és2 arctorna voltak. Sajnos testkezelésen ezen a héten sem voltam, de tegnap Rita, az egyik kozmetikus már jelezte, hogy készüljek, júniusban rákapcsolunk. Reszkessetek zsírsejtek!!! Csicsu (Folytatom)
2009.06.08 Sziasztok! Új hónapot kezdtünk, s részben változtak a programjaim is. Ezek végrehajtását nagyban megnehezítette, hogy kisfiam ismét összeszedett egy kisebb gégegyulladást. Igazán szerencse, hogy férjemre és édesanyámra is számíthatok, persze még így sem sikerül mindent megoldani. Mindenesetre a keddi arctornára eljutottam. Lehet mondani, egyre rutinosabbak vagyunk már. Ugyan én még nem látok különösebb változást az arcomon, de türelemmel várom az eredményeket, amelyek egyébiránt több havi szorgalmas gyakorlás után mutatkoznak majd meg. Arctorna után infraszaunában lazítottam, bár igen jól befűtöttek odabenn, ismét nagyon jól esett a dolog. Szerda a természetgyógyászat napja, immár több hete. Az akupunktúra mellett kellemes csevegés Márti doktornővel. A tűk beszúrása bár most sem volt fájdalommentes, de nagyon úgy tűnik, hogy eredményes, mert a fejfájós időszakaim jelentősen megritkultak. Tegnap újabb tornán voltam, a neve zsírégető. Step-pad, Vera, és rengeteg koreográfia. Tényleg nem az én világom. Meg is beszéltük a végén az edzővel, hogy ő is a labdás tornát tartaná nekem a legmegfelelőbbnek. Ezzel csak az a gond, hogy az pontosan egybeesik az arctornával. Sajnos, még nem ismert számomra az „egyszerre két helyen lenni” módszere, marad hát az „izzasztó” torna, valamivel kevesebb koreográfiával. Végre visszatértek a testkezelések is a programtervezetbe, cellsonic-kal „üldöztük” a zsírsejteket, 20 percen keresztül. Vacustep-ből egy szinttel feljebb léptünk csapattársaimmal, ugyanis már dupla adagot, 20 percet kell rajta teljesítenünk. Olyan sportosak leszünk augusztusra, mintha mindig így éltünk volna! (Sajnos, nem! Ezért vagyunk most itt, hogy mentsük a menthetőt…) Folytatom Csicsu
2009.06.13 Egy hét megint eltelt, s egyáltalán nem tétlenkedtünk. A hetet rögtön egy izzasztó tornával indítottam. Step-pad jutott osztályrészemül, s azért még vannak lépések, amik láttán összeráncolódik a szemöldököm (aminek „gyógyítása” a heti két arctornával amúgy is megoldott), azért lényegesen jobban megy a dolog, mint az elején. Vera szerint is megtaláltuk a közös nevezőt, s időbeosztás szempontjából is ez a torna vált be leginkább. Persze, azért ennyivel nem érem be, mert másnap a futópadon dolgoztam le 637 kalóriát, szigorúan önkéntes alapon. Sajnos a fit-tesztet valamiért nem sikerült a gépen elindítani, pedig nagyon érdekelt volna, mennyit javult az állóképességem egy hónap alatt. Izzasztó tornában szerdán is részesültem, s a mimikai izmok is megkapták a magukét a heti két arctorna során. Az aktív tornából nem lehet elég, mára rendesen bevállaltam, kíváncsian várom, mennyire bírom majd a gyűrődést. Ugyanis a mai délutánt egy 20 perces vacusteppel indítom majd. Utána folytatom egy óra kardióval, s ha már lúd…., egy KRT-re is beneveztem. Az utolsó napi programelemem a közös pozitív gondolkodás lesz majd, ahol remélhetőleg megoszthatom társaimmal azt az élményt, hogy sokat akart a szarka, s milyen jól is bírta. Jutalmam meg a csökkent testzsír-százalék és javuló állóképesség lesznek majd. De erről majd jövő héten. Folytatom
2009.06.19 Ismét itt vagyok. Előző alkalommal a sportdélutánnál hagytam abba. Nos, be kell vallanom, hogy a krt-n már jelentkeztek a fáradtság tünetei, de igyekeztem becsülettel végigküzdeni az órát, s a végén azért igazán büszke voltam magamra. Jutalmam másnap jelentkezett, enyhe izomláz a belső combizom „helyén”. Remélhetőleg itt is lesznek forradalmi változások hamarosan (láz helyett izom). Edzéseim után a pozitív gondolkodás erősítése következett, jót játszottunk, megtudtunk egymásról is további részleteket. (Pedig egyébként is sokat szoktunk beszélgetni, mégis voltak új információk a többiekről. Az a jó ebben, hogy most már tényleg kezdünk igazi közösséggé formálódni, még akkor is, ha többnyire külön-külön vannak a programjaink.) Óra közben, hirtelen egy csapatnyi fiatal lány jelent meg. Hihetetlen széles válluk és a körükben lévő híresség nyomán hamar kiderült, kajakosok jöttek ismét a Feeling Centerbe. Élükön Janics Natasával, aki minden tiszteletet megérdemel azért a teljesítményért, amit mostanáig felmutatott (s vélhetően a jövőben is folytat majd). S bár nem hazánk szülötte, mégis hálásak lehetünk neki, hisz már nekünk, magyaroknak (is) szerzi a dicsőséget fantasztikus sporteredményeivel. Ha netán fogyna a kitartásunk, csak föl kell idéznünk a pillanatot, ahogy megjelent mosolyogva az ajtóban, majd megköszönte a gratulációkat a világkupán elért 4 aranyáért…
Folytatom…
Csicsu 2009. 06. 26. Újabb hét, újabb élmények: a múlt pénteki KRT után fincsi kis izomláz (legalább biztos lehettem benne, hogy nem lazsáltam az órán, bár be kell vallanom, még mindig van, hogy meg kell állnom, mert az izmaim segítségért kiáltanak.) Öröm ért viszont a kardión, a fit teszten immár átlag feletti edzettséget jelzett a műszer. Csak nem eredménytelen az elmúlt időszak! (S végre, már olyanok is észreveszik, hogy karcsúsodtam, akikkel mindennap találkozom!) Kissé félve mentem a zsírtörő masszázsra, mert a neve nem túl „finoman” hangzik, ámde annál kellemesebb volt a csalódás. Jó-jó, a kényeztető masszázs azért jóval élvezetesebb, de ez előbbi meg nyilván hasznosabb is. Igaz, a paprikaolaj nyomán az infraszaunában még forróbb volt a helyzet, de lelki szemeim előtt megjelentek az elpárolgó zsírsejtek, s meg is feledkeztem a paprikaolajról. Szerdán Márti doktornővel folytattuk az akupunktúrás kezeléseket, s a további elmélkedéseket a relaxációs technikákról. Gyakorló agykontrollosként, különösen jól hasznosítható ötleteket kapok természetgyógyászunktól, így ezek a heti alkalmak nagyon fontosak számomra. Hogy hogyan sikerül őket a mindennapok részévé tenni, erről majd legközelebb. Folytatom…
Csicsu 2009.07.03 Új hónapot kezdtünk, megint változott némileg a programunk. Testkezelésből emelt mennyiségre számíthatok, lesz itt mindenből, biodermtől az sp3-ig. Állok elébe! Az emberek többségénél nem túl népszerű helyen tettünk látogatást: fogorvosnál jártunk. Ha féltem is volna, az is alaptalan lett volna. A doktornő Dr . Vámos Dóra rendkívül kedves volt, nem mellesleg megnyugtatott, hogy sem lyukas fogam, sem fogkövem nincsen. Sikerült hát rövidre zárni a témát, ami nem volt ellenemre. A fogorvosi rendelő azért mégsem a legvidámabb hely a világon… Vidámság az ezután volt, a labdás tornán, mert az egész lánycsapat részt vett rajta. Az edző szerint szombaton nem jó szívvel fogjuk őt emlegetni, mert addigra fog letaglózni az izomláz. Egyelőre remekül vagyok, s szerintem eddig ez volt a legklasszabb testmozgás, amit mostanáig a programban megkóstolhattam. Igaz, a vége felé, amikor talicskázó mozdulatokkal kellett volna a labdán maradni, erős kihívásokkal szembesültem, úgy mint karizmok tökéletes hiánya, gravitáció, folyton szökni próbáló labda stb, stb. Ezzel együtt nagyon kellemes volt ez a torna, gyorsan be is írtuk magunkat a jövő keddi alkalomra. Ma megint lesz pozitív gondolkodás óra, ami már most biztos, hogy szuper lesz, mert ismét teljes lesz a létszám, s valahogy ilyenkor mindig emelkedettebb a hangulat. Folytatom: Csicsu 2009.07.11 Múlt héten, szombaton „fellépésen” voltunk, rádiós beszélgetésen vettünk részt Ancsával, a riporter Alex volt. Ez egy rövid összefoglalója volt az elmúlt hónapok eseményeinek, a motivációknak, amik ebbe a programba hoztak bennünket. Mind az indíttatások, mind a programelemek jelentősen különböznek kettőnknél, azért vannak közös pontok. Ezeknél a pontoknál szoktunk kivételesen jól szórakozni, ahogy a héten kétszer is: a labdás tornán. Bár most helyettes trénert kaptunk, a torna élvezeti értékéből semmit sem vont le, viszont kart emelgetni nem nagyon tudok kedd óta. Tegnap kicsit rádolgoztunk, a hycomat üzemmód egyelőre fennáll. De ez nem számít, mert nagyon jól esett ez a fajta mozgás, az eredménye is hamarosan látszani fog. Annyira a szívem csücske lett a fitball, hogy az otthon már régen meglévő, folyton csak kerülgetett példányt is kezelésbe vettem, szerdán éjjel fél egykor –mert hogy „rendes” családanyának ekkor van magára ideje munkaidő, túlóra, egyéb házi elfoglaltságok után. Hétfőn testkezelésekben részesültem, a „ciripelő” cellsonic egész laza volt, majd jött a „feketeleves”, a bioderm, ami elég komoly fizikai igénybevétel, főleg a kezelőnek. Azért a páciens is megtapasztalja, milyen fincsi, mikor a kis hurkákon siklik a vákuum-harang… Tegnap is elég hosszasan időztem a Feelingben, a labdás torna bemelegítéseként egy 20 perces vacustepben részesültem. Mondanám, hogy meg sem kottyant, de hát szakadt a víz rólam rendesen. Átöltözés után jött a kedvenc, a fitball-os torna. Majd az arctornát követően egy kellemes kis infraszaunával koronáztam meg az estét. S hogy mindez mennyire eredményes, ma reggel egyik kolléganőm, akivel azért nem mindennap találkozunk, összecsapta a kezét: „Hogy Te mennyit fogytál!” Pedig nem is ez a legfontosabb eredmény. Sokkal lényegesebb, hogy rádöbbentem, amikor a heti 4-5 órányi sporttal szemben az volt a kifogásom, hogy nincs rá időm, finoman szólva, nem mondtam igazat. Mert most már 3. hónapja van heti10-12 órám magamra (igaz, az alvásidőm komolyan megsínyli). Tanulság: ha véget is ér a program, elő fogom teremteni azt a havi 16-20 órát, amit az egészségem, edzettségem megőrzésére fogok szánni. Remélem, csapattársaimnak is sikerülni fog ennek megvalósítása.Folytatom:
Csicsu 2009.07.17 Felvillant a fény az alagút végén, 10 napnyi makacskodás után újra elindultak a kilók lefelé! Már kezdtem durcás lenni, hogy hiába az önsanyargatás, a korai vacsora, a sok testedzés, a kezelések, lemondások: a súlyom múlt hétfő óta meg sem mozdult, legfeljebb 10-20 dekával felfelé. Pedig nagyon szigorúan betartom a napi 5-6 kalóriaszegény étkezést, szénhidrátot alig, édességet egyáltalán nem fogyasztok. (Ami meglepő, hogy nem is hiányzik.) A tornákon rendesen küzdök, már otthon is napi rendszerességgel mozgom. A centik szépen apadtak eddig is, a tavasszal beszerzett kollekcióm immár tökéletes kismama-ruha lenne, de a mérleg ma reggelig folyamatosan fityiszt mutatott. Remélem, a hogy a „folyamatos semmi” után a „folyamatosan sok kiló lefele” következik. Tegnap mindenesetre megkaptuk a magunkét a labdás tornán, valamiért nagyon el is fáradtam, sokkal jobban, mint máskor. Minden bizonnyal a nem fehér embernek való kánikula is megtette a magáét. A ma délutáni vacu-step hatékonyságát is biztosan emelni fogja az irgalmatlan hőség. De majd megkoronázom az infraszaunában, ahol minden hőség ellenére, olyan jól fel tudok frissülni. Aztán megint csoportos eszmecsere Julcsival és a csajokkal, ami biztosan megint nagyon jó hangulatban fog eltelni. Folytatom: Csicsu 2009.08.05 Utolsó beszámolómat írom, mert hogy elérkezett az „Érzés ami megváltoztat” akció vége! Lezárult egy korszak, de kezdődik egy új. Sokat tanultam az elmúlt pár hónap folyamán, magamról és másokról egyaránt. Tanulság is akad bőven. A legfontosabb ezek közül, amelyre minden családanyának szeretném felhívni a figyelmét: nem lehet annyi feladatunk, hogy magunkra ne jusson idő és energia! Meg kell találni a módját, hogy sportoljunk, kikapcsolódjunk, időnként egy-egy jó masszázsban részesüljünk, vagy eltöltsünk 30-40 percet a szaunában, vagy a sóbarlangban. Ezzel nem csak mi nyerünk, de a családunk is egy frissebb-fittebb anyukát kap vissza. S egy jó frizura, egy szép smink, vagy egy előnyös, vidám színű, hozzánk illő ruhadarab pedig egy halom elismerést tud nekünk besöpörni, ami meg a női hiúságnak tud nagyon jót tenni. Nagyon jó érzés volt, mikor múlt szombaton betértem egy olyan üzletbe, ahol minden héten megfordulok, az eladó hölgy pedig, mintha hónapok óta nem látott volna, közölte: Te jó ég! Hogy te milyen sokat fogytál! (Naná, a jól megválasztott öltözék fel tudja turbózni a tényleges eredményeket…) Kb. fél évvel ezelőtt egy kolléganőm megjegyezte, hogy sokkal több színt kellene vinnem az életembe (többek közt az öltözködésembe is), jelentem, jó úton haladok felé, s érdekes, hogy a hangulatomra is egész más hatással van egy világoskék felső, mint mondjuk egy fekete, vagy szürke. (Most már az sem gáz, ha az a ruci egy kissé testhez álló…) Kicsit fura volt, mikor múlt héten az utolsó előírt vacu-steppel, infraszaunával végeztem (sajnos a heti testkezelésről eü. okokból le kellett mondanom.) De biztos vagyok benne, hogy fogok még paprikaolajjal találkozni, egy-egy jó kis masszázst igénybe venni, talán még infrás „izzadás” is jöhet majd. S marad a heti 5-6 edzés is, igaz, ha már nem leszek szabadságon, kicsit behatárolt lesz, hogy mikor tudok sportolni, de legfeljebb kezdem ezzel a napot, legalább a fizikai igénybevétel felturbózza a szellemi erőforrásokat. A lányokkal már volt szó arról, hogy a Feeling FITNESS keretében esetleg folytatjuk a Body Ball-os edzéseket. Bár az edzőnk nem ismer kíméletet, azért ez a torna tényleg jó buli, s ha egy jól összekovácsolódott csapat vesz részt rajta, még jól el is vidámkodunk. Ez a hét a „tuning”, arckényeztetés, fodrászkodás és a mérhető eredmények rögzítése jegyében telik. Készülnek majd fotók is, nagyon kíváncsi vagyok az „ilyen volt, ilyen lett” típusú összehasonlításra. Ezzel zárom is soraimat, aki változni akar, nosza, kövesse példánkat!
Sziasztok!
Csicsu 2009. augusztus 8:The end
Hivatalosan is lezárult a mi kis külső-belső átalakító akciónk, amelyben a Feeling Center jóvoltából részt vehettünk. A záróakkord a szombati rádiós interjú volt, ahol mi öten lányok beszélgettünk a Rádió 88 munkatársaival, Gergővel és Alex-szal. Utóbbi „kolléga” a mi csapatunknak is részese volt bizonyos értelemben, menetközben is tudósított az átalakulási folyamatokról. Csatlakozott hozzánk Vera, a keménykezű edző is, beszélt többek között arról is, hogy mennyire látott lelkesnek bennünket az utóbbi néhány hónap folyamán. Nos, ez tényleg változó volt. Ha visszagondolok, valóban voltak nehéz pillanatok. A legnagyobb kihívást talán az jelentette, hogy 3-4 hónap alatt kellett helyrehozni hosszú évek hibáit. Ezért aztán igen intenzíven pörögtek az események, általában heti 10-12 órát töltöttünk edzésekkel, gépi kezeléssel, szaunával, természetgyógyászi konzultáción. Hetente maximum 2, de inkább 1 szabad nap jutott, akkor megpróbáltam magam utolérni a családdal, háztartással kapcsolatos lemaradásaimban. Mellette természetesen munkahelyi kötelezettségek folyamatosan, ráadásul a július túlórás időszak volt. Nem volt könnyű véghez vinni, de sikerült. Számtalan, korábban nem tapasztalt kezeléssel, programmal találkoztunk, s bizony, nem mindegyik volt leányálom. Ám ha az eredmény oldaláról közelítjük meg a dolgot, akkor egy perc alatt semmivé foszlanak a nehézségek emlékei. S hogy mik az eredmények? Elég megnézni az akció elején és végén készített fotókat. Mikor Melinda szólt, hogy megnézhetjük őket, azonnal meg is tettem. S bár Gabit kivéve, minden csapattársamat láttam a fotózás napján, a régi képek mellett látva az újakat, az állam teljesen leesett. Nem csak azért, mert mindenkinek jól láthatóan megváltozott az alakja (még a gyarapodni kívánó Ancsánknak is!). S persze a profi frizura és smink is teljesen megváltoztatta a megjelenésünket. De ránéztem az arcokra, s most tele vannak élettel, vidámsággal, talán némi elégedettséggel. Sziszkó például lubickol a sikerben a fotóin, teljesen kinyílt, döbbenetesen jól néz ki! Vagy Györgyi, aki az első képen igen fáradt, most meg szinte vibrál a fotón! Ancsából is előhozta az izgalmas nőt az átalakítás, s Gabi képe meg azt kiáltja: „Végre, boldog vagyok!” S hogy velem mi a helyzet? Korábban írtam, volt már szerencsém aktív sportéletet élni, sajnos, 2 és fél éve abba is hagytam. Illetve felfüggesztettem, mert hogy mostantól SOHA TÖBBÉ nem csinálok ilyen ostobaságot. Bár akkoriban a testsúlyom még a mostaninál is kevesebb volt, érdekes módon térfogatban és testzsírban most sokkal jobb vagyok. Elővettem a régi elemzést, s meglepett, hogy a derekam és a hasam most 8-8 centivel, a combom 2, karom 1, csípőm 5 centivel kevesebb, mint 3 éve. Ami viszont tényleg látványos különbség, az az, hogy akkoriban a testzsír-arányom 38,2% volt, most viszont 33,9%! Ez még messze van az ideálistól, mert az bizony 25% lenne. De mi is tarthat vissza? Most, hogy a rendszeres sport (heti 5-7 edzés) nyomán az izomtömegem magasabb a testzsír-aránynál, a vérnyomásom és a nyugalmi pulzusom ismét lánykori értékére csökkent, nem hagyhatom veszni az eredményeket! Sajnos, a képen látható frizurát nem tudom minden nap viselni, hiszen elkészítése profi szakember keze munkája (ezer köszönet érte Solymosi Melindának), de némely alkalmakkor biztosan fogom még így hordani. A smink-készítés fogásaiból is sikerült néhányat ellesni, amíg a többiek arca készült. Tanulságként annyit, ha nem hagyjuk elfajulni a dolgokat, akkor, ha hetente csak 3-4 órát szánunk magunkra, nem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy aztán egy intenzív terápiával kelljen helyrezökkenteni az egyensúlyt. Jómagam az anyuka kategóriában indultam, ezért külön felhívnám a kisgyermekes anyukákat, hogy a gyermekszülés nem kell hogy azt jelentse, hogy nem számítanak a zsírpárnák, a kinyúlt melegítő otthonra simán elmegy, egy hajgumival rendben a frizura, s ha nem sminkelünk, akkor legalább nem kenődik el. Nem és nem! Az anyaság így is feltételezi a szervezőkészséget. Szakítsunk hát magunkra időt, mozogjunk, öltözködjünk, keressünk fel ügyes fodrászt, kozmetikust, hogy büszkék lehessenek ránk férjeink és gyermekeink, de leginkább mi magunk! Kedves Anyukák! Találkozunk a Feeling Centerben?! Sziasztok!
Csicsu |
|
 |
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
